Kihívás

Ha már olvastál tőlem pár írást, tudod, hogy nem vagyok ijedős típus, de ettől kicsit én is berezeltem. Tavaly februárban valamikor egy bejegyzést kaptam a hittanfüzetbe, hogy nyáron táborba várják, aki arra kedvet érez. Persze nem kérdés, hogy az én lányaim éreztek is. Itt kezdődött a dilemmám. Elengedjem, vagyis elengedem, de az evés? A sógornőmnek több tapasztalata van e téren, mint nekem. Megnyugtatott, hogy ugyan ők is jártak táborba, semmi gond. Visz magával, amit kell és kész. Nelly afféle mindent megold típus ;-)
Na erre vérszemet kaptunk, és rögtön felvettem a kapcsolatot, Zsuzska nénivel, a tábor ügyében. Rövid időn belül, megtudtam, hogy hol lesz a tábor. A tábor tulajával egyeztettem, hogy tudjuk megoldani az étkeztetést. Kialakult, hogy mindent viszünk, a menü listát megkaptam. Megbeszéltük, hogy előre lefőzöm az ételeket, és lefagyasztva elvisszük, hűtőtáskában, a tészták kifőzését vállalták. Megbeszéltük, hogy amiből ehet, azzal kínálják, ami nem gluténmentes (többnyire), akkor eszi a vitt ételeket.
Kezdődött a meló, nem kicsi, ugyanis, igen válogatós a drágám, így kicsit variáltam a menüjén. Megszületett az ötlet, hogyan csomagoljam, de erre is lett megoldás.

Menü elkészült, és a hűtőtáska, akkuk előkészítve! Minden egyébre is gondoltam, mint lekvár, és némi felvágott, nasik tára. Kenyér friss, és mellé még bolti, ha kell pótlásnak.
Nem lehet mondani, hogy nem izgultam, de kibírtam, és nem telefonáltam.
Pár kép, hogy mire nem jók, az aventes poharak:

 Minden elégnek bizonyult, és nagyon ügyes volt, mindent megevett. Egész rutinos lettem, alig várom az idei tábort.