Furcsa kettősség

Annyira szokatlanul érint még mindig, hogy sajnálnak, sokan mondják, hogy ők ezt nem bírnák, milyen nehéz és rossz lehet nekünk.
Egyrészt értem mögötte a jó szándékot, és együttérzést, olykor én is elkenődöm, ha szokatlan vagy megoldatlan helyzet elé kerülök. Önsajnálatba tudok esni, és mérges vagyok a  világra, hogy sok helyen nincsenek felkészülve a speciális igényekre, illetve divatdiétának gondolják, mint valami mániát.
Hihetetlen, hogy vendéglátó helyeken pincéreknek fogalmuk sincs mi az a glutén. Értem én, hogy halandó ember, aki életében nem találkozik a fogalommal-nagy szerencséjére-nem tud róla, de egy étteremben, cukrászdában, fagyizóban ez minimális elvárás lenne, és itt most csak a glutén fogalmára gondolok. Természetes lenne, hogy legalább meg tudják mondani, hogy vajon ehet e valamit az ember lánya náluk.
Másrészt az embernek a gyermeke a legfontosabb kincse, bármit megtesz érte, ez nem áldozat vagy gond, ez természetes. Nyilván elfáradok, és vannak jobb időszakok. Azt szeretném, ha nem érné Borit hátrányos megkülönböztetés, de azt hiszem, ez kivitelezhetetlen. Egy táborban, ahol ő mást eszik-ezért általában nem szokott bánkódni, mert mindig azt főzök neki, amit szeret, míg a többiek nincsenek ilyen jó helyzetben-egy kiránduláson, ahol ő nem fagyizhat, amikor egy versenyen müzliszelet az ajándék, amiből ő nem ehet, és még sorolhatnám órákig. Tény, hogy sokkal nagyobb odafigyelést igényel, egy tábor nem a lazításról szól itthon nekem, hanem a készenlétről, a friss kenyér szállításról, az előregondolásról, kicsit az aggodalomról. Egy szülinapi buli nemcsak a szülinaposnak szóló ajándék problémáját veti fel, hanem a milyen süti lesz, milyen rágcsák és a többi. Egy ottalvós buli nem csak a pizsicsomagolásról, hanem a kenyér, és ropogtatni való, keksz elpakolásáról, mi lesz a vacsi, a reggeli, ebéd. Érdekes módon, ezeket a cselekvéseket szinte észre sem veszem, sőt nagy köszönettel tartózom, mert minden barátnője és azok családjai tárt karokkal és mindig nagyon készséges segítséggel állnak, sőt készülnek, és gondolnak Borira, ami anyai lelkemet hálával, boldogsággal tölti el.
Különlegesnek, és nem szerencsétlennek élem meg a helyzetünket, általában, ami bármilyen furcsa is sok pozitív változást is hozott életünkbe a lisztérzékenység.
Sokkal jobban figyelünk rá mit eszünk, és mit veszünk meg, sokkal kevesebb készételt fogyasztunk, alig járunk gyorsétterembe, mondjuk bármilyen étterembe sem gyakran, illetve arra tudatosan készülünk, utánajárunk melyik helyeken tudunk nyugodtan enni.
Borit sokkal jobban érdekli a gasztronómia, mivel látja, és érzi, hogy milyen öröm a főzés, sütés. Remek az együtt töltött idő, közben beszélgetni, és alkotni, majd együtt megenni, ami szintén remek családi program. Fontosnak tartom, hogy megtanulja ezt a tudományt, hiszen ez egész életében elkíséri. Persze, vehetnénk kész termékeket, de ízében, frissességében, összetételében közel sem olyan jók, mint a saját.
Ráadásul az éves kontrollokon mindig készül vérkép, nagyon odafigyelnek rá, így nem kell aggódnom. Bori megtanul odafigyelni az egészségére, ugyan még kiskamasz, gyerek, de azt remélem, hiszem, hogy sokkal egészségesebben fog táplálkozni felnőttként, és a gyermekeinek átadja majd a tudást, ezt a fajta ráfigyelést.

Lekváros derelye, barátfüle

Mától hivatalosan is kitört az őszi szünet, hát legyen a gyermekek kívánsága szerint, egész héten a szeretett ételeket készítem, ha már egyszer. Hátsó gondolatom, hogy jól érezzük magunkat, és a macera letudva egy időre 😆
Első napon a réges-régi szeretet, de itthon nagyon ritkán fogyasztott barátfüle, vagy más néven derelye lesz, de nem ám az a bolti gyorsfagyasztott, hanem igazi házi, na nem vagyok nagy hős, de mivel gluténmentesen nem tudom beszerezni, így már a másikat is inkább én készítem.

A receptet  Horváth Ilona szakácskönyvből szedtem, amit mindennek alapjának tartok.

Hozzávalók:

50 dkg liszt, én Glutenix alfamixet használtam
útifűmaghéj kb. egy evőkanállal adtam hozzá, a siker érdekében
2 tojás
kb. 1,5-2 dl víz
só

A töltéshez sütésálló lekvár, a mi kedvencünk a vegyes gyümölcsös.
A hempergetéshez olaj, és zsemlemorzsa (én mindig házilag készítem, ezért vannak a lenmagdarabok)

A tésztát begyúrtam, nyújtottam, majd megtöltöttem, és a háromszögre hajtott tészták széleit jól lenyomkodtam, és lobogó forró vízben főztem, majd a pirított zsemlemorzsába forgattam.
Boldogság óriási volt.
Első nap pipa, szünet ON

• 
  

Bori és a pizza esete

A kép magáért beszél, Bori ilyen. A tészta szélét sajttal töltötte meg. A recept a pizza receptjét itt találod: Pizza

Meggyes rácsos Bori készítésében

Mióta Bori gluténmentes diétán van, mindig valami új sütés, főzés ötlet jut eszébe, amit már régen evett, vagy akár nem is szoktunk gluténmentes formában elkészíteni. Egy ilyen vágya a meggyes rácsos, régen a pékségben gyakran választotta, és mivel két reggel a Lilim ott vett magának tízórai, eszébe jutott. Gondoltam az ünnepnap okot ad a vágy beteljesítésére, és vettem alapanyagot. 
Boldog volt, és lelkes, amin rögtön rajtakaptam, és kis szóbeli irányítással végül szinte egyedül készítette a csodás finomságot.
Sokáig kutattam, végül Limara meggyes rácsos receptje szimpatikus lett. 

Hozzávalók:

• 50 dkg én schar farina lisztet használtam
• 25 dkg hideg margarin
• csipet só
• 3 ek. cukor
• 1,5 tk. sütőpor
• 1 tojás
• 1 tojás sárgája
• kevés tejföl

A lisztet elmorzsoljuk a hideg, apró kockára vágott margarinnal, majd elkeverjük a sóval és a cukorral, valamint a sütőporral. hozzáadjuk a tojást és a tojás sárgáját. Gyors mozdulattal összeállítjuk a tésztát, ha szükséges kevés tejfölt is adunk hozzá. Ha ezt a feladatot gyermekre bízzuk, porszívózás, felmosás szükséges a terepen.

Frissentartófóliába csomagoljuk és 30 percre hűtőbe tesszük.

Míg hűl, elkészítjük a tölteléket:

• 1 kg meggy kimagozva, én fagyasztottat használtam
• 4-5 ek. cukor
• 1 mk. őrölt fahéj
• 1 citrom reszelt héja
• 1 vaníliás pudingpor

A kimagozott meggyet lecukrozzuk és kicsit állni hagyjuk, hogy levet engedjen. Azt leszűrjük, ha nincs 3 dl, akkor vízzel kipótoljuk. A levet elkeverjük a pudingporral, majd felfőzzük. 

Amikor besűrűsödött elzárjuk alatta a lángot, belekeverjük a meggyet, a fahéjat és a reszelt citromhéjat.

Elővesszünk egy kb. 28x38 cm-es tesit. A tészta felét kinyújtjuk és a tepsibe terítjük. Meghintjük kevés zsemlemorzsával, majd elterítjük rajta a tölteléket.

A tészta másik felét is kinyújtjuk és derelyevágóval csíkokra vágjuk. Berácsozzuk a meggy tetejét.

lekenjük a tésztakészítés során kimaradt tojásfehérjével, majd 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Kb. 30-35 perc alatt sül szép pirosra.

Szerintem nagyon finom lett, Borinak is ízlett.